Cinkhiány (Zn)

A termesztési gyakorlatban a következő talajféleségeken lehet cinkhiányra számítani:

  • homokon és homokos vályogon, elsősorban a kevés cinket tartalmazó podzolos talajokon, főleg nagy adagú foszfortrágyázás és/vagy meszezés után;
  • mészkarbonátos talajon, amelyben kicsi a cinktartalom és gyenge a cinkmozgékonyság;
  • sok, nehezen lebomló szerves anyagot tartalmazó talajon;
  • talajmelioráció után, ha nagyobb mennyiségben keveredett cinkben szegény altalaj a termőrétegbe;
  • planírozott talajon, a részben eltávolított termőréteg miatt.

A cinkhiány különböző módon fejlődik ki a növényeknél, amely lehet:

  • aprólevelűség, a levelek törpenövése alapján;
  • rozettásodás, a gátolt ízközmegnyúlásból következő csokros levélállás miatt;
  • klorotikus tarkázottság, az interkosztális mezőkben keletkező foltszerű klorózis miatt, amitől a levelek mozaikos külsőt kapnak. Kukoricánál a levélalap környékén a középére mindkét oldalán fakó vagy fehéres sárga, 2-3 cm széles klorotikus csík keletkezik.

Mivel a cinknek főként az auxin-anyagcserében van fontos szerepe, ezért a hiánytünetek egyben auxinhiányra vezethetők vissza. Így az aprólevelűség kisebb vagy nagyobb mérvű levéldeformációval párosulva, valamint a növekedésgátoltság, a rövidebb ízközök miatt keletkező rozettásodással egybekötve, a cinkhiány jellegzetes tüneteinek tekinthetők.

Kukoricában cinkhiány esetén igen szembetűnő a megtermékenyülési zavarok kialakulása, ami sokszor kevés, deformált szem keletkezésével párosul.