Vashiány (Fe)


Kisebb mérvű hiány esetén a növény legfiatalabb levelei sárgászöldre kivilágosodnak. A hiány fokozódásával az interkosztális mezők citrom- vagy narancssárgára színeződnek, amitől szinte minden esetben élesen elüt az erezet zöld színe. Ez az egyszikűekre, így a gabonára és kukoricára is érvényes. Az elszíneződés a legfiatalabb leveleken, a közismert, jellegzetes, az egész levélre kiterjedő klorotikus csíkoltság alakjában nyilvánul meg. Minél fiatalabb a levél, annál intenzívebben jelentkeznek a specifikus klorózistünetek, amelyek a hiány erősödésével végül az erekre is átterjednek. Egészen nagyfokú hiány esetén pedig a kibontakozó legfiatalabb levél már sárgásfehér, vagy majdnem fehér, vagy csak a levél alapi részén láthatók zöld, a többi levélszövettől élesen elütő érkezdemények.

Szőlőn a vashiány a klorotikus jelenségeken kívül erős bogyóelrúgást és csökkent vesszőnövekedést okoz. Előfordulhat, hogy nagyon erős vashiány miatt a fák már július-augusztusra részben vagy teljesen elhullatják leveleiket, a gallyak a végüktől kezdődően elhalnak, illetve elszáradnak. Ha ezek az elhalási jelenségek a többi hiánytünet jelentkezése évében még nem lépnek fel, a gyümölcsfák és a cserjék a következő tavaszon gyakran nem, vagy csak gyengén hajtanak ki, és megindul az elhalás is, minthogy még a mérsékelt, de tartós vashiány is jelentősen csökkenti a növények, elsősorban az őszibarack fagy- és télállóságát.