Rézhiány (Cu)


A rézhiány tünetei általában mindig először a fiatal, még nagyon aktív anyagcseréjű leveleken és szerveken jelentkeznek. Gyakran előfordul, hogy a rézhiányos növények nagyobb vegetatív tömeget hoznak, de a generatív fejlődési fázisban komoly zavarok keletkeznek. Hiány esetén, főként a gyümölcsfákon, oldalrügyek fokozott kihajtása jellemző.

Rézhiány esetén a lágyszárúakon tartós fonnyadás, „petyhüdt” tapintású levelek képződése, a levéllemez besodródása, vagy a levélnyél lehajlása figyelhető meg.

Gabonaféléknél rézhiány esetén a következő erősségű megjelenési formák figyelhetők meg:

  • Legenyhébb: csúcs-elszíneződés nincs, a kalász- illetve bugafejlődés normális, de a szemképződés gyenge; sok a léha szem; kevés a sarjhajtás; a tarlón alig van árvakelés
  • Enyhe: a levélcsúcs esetleg nem színeződik el; a kalász, illetve buga kinézése normális, de szem nem képződik; sarjhajtás és árvakelés közepes
  • Súlyos: kezdetben kifehéredett, majd elszáradó levélcsúcs; hiányos kalász- vagy bugaképződés; deformált, kifehéredett, léha kalászok és bugák; sok sarjhajtás, nagymérvű árvakelés
  • Legsúlyosabb: a levél- és hajtáscsúcsok korai kifehéredése; a főhajtások elhalása; folyamatos sarjhajtás, kalász- vagy bugaképződés nélkül; a tarlón nagymérvű árvakelés.